Hova tűnt Bartha Laci?

100% FRADI: Tavasszal rendre a kezdőcsapat tagja voltál, ősszel azonban csupán 117 percet töltöttél a pályán – tíz forduló alatt. Szóval, hova tűntél?

Bartha László: Az idei szezonban valóban nem sok időt kaptam. Hogy miért? Azt hiszem, ennek több oka is van. Tagja vagyok az U19-es válogatottnak, amely nemrégiben Európa bajnoki- selejtezőket játszott. Ezek a meccsek ugyan a bajnokság szünetében voltak, ám előtte többször is összetartáson, felkészülési mérkőzéseken vettem részt a korosztályos csapatnál, és nem egyszer a bajnokinkat megelőző napon vagy csak néhány nappal előtte tértem vissza az Üllői útra.

100% FRADI: Ez tehát az egyik ok, mi van még?

B.L.: A nyári felkészülés során sajnos többször is kisebb-nagyobb sérülésekkel küszködtem. A Paks elleni edzőmeccsből még negyedóra sem telt el, amikor le kellett cserélni, ezután pedig több napos kényszerpihenő várt rám. Alig, hogy felépültem, Zentán újra bicegve hagytam el a pályát. A kihagyások miatt nem tudtam meccsről-meccsre ott lenni a csapatban, az edzőmeccsek során pedig a csapat felállása is átalakult. Miközben én sérüléssel bajlódtam Laczkó Zsolt visszatért a pályára, aki akkoriban nem védőként- mint az utóbbi időben-, hanem támadóként szerepelt. Buksi jó teljesítményt nyújtott, sorozatban szerezte a gólokat a posztomon, így kihagyhatatlanná vált, ami viszont azt jelentette, hogy én nem fértem be a csapatba.

100% FRADI: Mostanában viszont védőként szerepel Zsolt, vagyis „felszabadult” a posztod.

B.L.: Ez igaz, ám az utóbbi időben alkalmazott felállásunkban nincs szükség klasszikus csatárra. Ősszel többnyire csak Rósa Dini szerepel elől, aki amellett, hogy hasznosan játszik, a gólokat is szállítja. Ez benne van a futballban: ha valaki jól teljesít a helyeden, kiszorulsz a csapatból.

100% FRADI: A keretben négyen vagytok csatárok, ráadásul Bajevski hosszabb ideje sérüléssel küszködik. Tavasszal ellenben nagyobb volt a konkurenciád, akkor mégis meccsről-meccsre ott tudtál lenni a csapatban.

B.L.: Igen, de ez nem feltétlenül csak rajtam múlott. Év elején nem igazán ment a csapatnak, és ekkor elindult egy hullám: „jöjjenek a fiatalok”, „játszanak a Népligetben edződött ifjak”. Több 18-19 éves az első csapatba vagy annak közelébe került, köztük én is. Lehetőséget kaptam, amit akkoriban úgy ítéltek meg, hogy megháláltam, gólt is szereztem, így ott tudtam maradni a csapatban.

100% FRADI: Lehet, hogy túl hirtelen jött a lehetőség, és ez most üt vissza?! Például nincs benned akkora motiváció, mint amikor az első csapathoz kerültél?!

B.L.: Nem, ezt nem hiszem. Ugyanúgy, ugyanolyan alázattal csinálok mindent, mint korábban. Azzal nem tudok vitatkozni, hogy nem én végzem a leglátványosabb edzésmunkát. Nem vagyok az a típus, aki a tréningeken ugyanolyan tűzzel harcol, akár sérülést, akár társa testi épségét is kockáztatva, mint „élesben”. Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy nem edzek tisztességesen, hogy ne tennék meg mindent annak érdekében, hogy a meccseken a lehető legtöbbet hozzam ki magamból, mert úgy gondolom, a legfontosabb mégiscsak az, hogy egy focista a mérkőzéseken nyújtson jó teljesítményt. Ennek szellemében edzek, mióta csak futballozok, és így van ez most is. Nem gondolom tehát, hogy mentálisan változtam volna, ugyanolyan vagyok, ugyanolyan alázattal állok a futballhoz, mint egy- vagy féléve.

100% FRADI: Ahogy a csapatba, úgy egyszerre újságokba, televíziós műsorokba kerültél. Nem érezted terhesnek, hogy hirtelen a középpontban vagy?

B.L.: Korábban, mint a különböző korosztályos válogatottak tagja már szerepeltem néhányszor tévében, illetve újságokban, úgyhogy nem volt ez számomra teljesen új. Persze eleinte furcsa érzés volt, hogy egyre gyakrabban láttam magamat viszont a médiában, mára azonban hozzászoktam ehhez. Jól esett, illetve jól esik, hogy sokan megkedveltek, hogy kíváncsiak rám, de ettől még nem változott meg a személyiségem, nem viselkedek másképpen, és főleg nem edzek, nem futballozom másként.

100% FRADI: Az idei szezonban mindössze egyszer voltál kezdő, ha lehetőséget kapsz, az általában nem több 8-10 percnél. Mit gondolsz, be- illetve vissza tudod magadat játszani ennyi idő alatt?

B.L.: Őszintén szólva, nem könnyű. Nagyon kevés ennyi idő a bizonyításra. Ez nem feltétlenül a képességekről szól, sokkal inkább a szerencséről: ha melletted áll, kapsz egy jó labdát, gólt szerzel, és onnantól már könnyebb a dolgod. Ha pedig elkerül…na igen, akkor nem sokat tehetsz, hiszen ennyi idő alatt nem adódik, nem adódhat az ember előtt sok tehetőség.

100% FRADI: Mostanában többször is a liga bajnokikon játszottál, holott tavaly alig néhány meccsen léptél pályára a „tarcsiban”. Végig ülsz egy meccset a kispadon – jobb esetben beállsz néhány percre -, majd mész a tartalékokhoz. Fel lehet, fel tudsz pörögni?

B.L.: Ha pályára lépek nem arra gondolok, hogy milyen meccsen is vagyok, hanem hogy bizonyíthatok. Ha liga bajnokin, akkor ott, de legalább játszhatok…